Erdélyben születtem, akkor, amikor még csak egymásra számíthattunk, amikor az emberi kapcsolatok voltak ez egyedüli értékeink. Úgy éreztem, hogy be vagyok zárva, ezért könyvekbe és beszélgetésekbe menekültem. Ez végigkísérte az életem. 1990 óta Magyarországon élek és itt is emberekkel beszélgetek - van, aki ezt munkának nevezné, nekem ez életforma. Tréner és értékesítés támogató vagyok, valamint utazó, aki rácsodálkozik a világra.

Mire a legbüszkébb munkája során?
Arra, hogy nem munka - élvezem minden pillanatát. Szeretem azt, amikor látom, hogy az oktatáson mosolyognak és jegyzetelnek az emberek, szeretem, ha felhívnak vagy küldenek egy üzenetet, hogy sikerült a munkájukban használni amit tanítottam, hogy magabiztosabbak, sikeresebbek - nincs ennél nagyobb kitüntetés vagy öröm.

Mik azok az értékek, amiért elfogadta az alapítvány felkérését?
Segíteni másoknak, reményt adni a reményvesztetteknek, mosolyt annak, aki rég nem mosolygott. Hirdetni, hogy bár sok a gond, de mindig van egy ember, aki gondol másokra is.

Mint JÓTÉKONYSÁGI TRÉNER, mi lesz a szerepe a "Tapasztalj és fejlődj" program során az alapítvány életében?
Szeretném a tehetségemet, az adottságomat és a tudásomat a jó ügy érdekében felajánlani. Játékosságot, vidámságot csempészni a rendezvényekbe. Felkészíteni azokat az előadókat, díjazottakat, akik nem mozognak otthon a nyilvános beszédek világában. Bábozni gyerekeknek, elmondani nekik, hogy bármik lehetnek az életben, kövessék bátran az álmaikat!

Mit vár el ettől a kezdeményezéstől?
Hogy egybegyűjtse azokat az embereket, akikben még van nyitottság a világra.

Mi az üzenete vagy mottója?
Nem korlátoznám magam mottóval - teszem amit a szívem és eszem mond.