Már kisgyerekként szociálisan érzékeny voltam, így nem csoda, hogy humán tanácsadói pályára mentem, ami később kibővült nagyvállalatok átvilágításával és fejlesztésével.

Tizenéves koromtól több alapítványnak aktívan segítettem Szerbiától Izraelig, Indonéziában önkéntesként tevékenykedtem.

A gyermekkori motiváció végett egy másik területen is próbáltam kiteljesedni, ez pedig az egészséges életmód, a test megóvása, a test és lélek kapcsolata. Az elmúlt éveimet szinte már csak ez tölti ki. Bejárva a világot rengeteget tanultam és tapasztaltam. Mostanra tisztán látom, hogy hiába minden törekvésünk, hogy jobban éljünk vagy hogy egy szebb világot teremtsünk, amiben majd mi boldogan élünk, ha egyedül vagyunk, ha ezt nem tudjuk megosztani másokkal, ha nem olyan a környeztünk, teljesen mindegy mit értünk el, felszabadultan képtelenek leszünk élvezni, márpedig a hétköznapok felszabadultságát megélni igazi értékekkel nyugalmat és békét adhat.

Ezért is csatlakoztam az Alapítvány az Alapítányokért szervezethez, hogy jelenlétemmel, munkámmal, segítsek.

Mire a legbüszkébb a munkájával kapcsolatban?
Minden napomat mások megsegítése és támogatása tölti ki, s ha éppen nem a munkám során, akkor a szabadidőmben is valahol, valakinek, vagy valakiknek támogatást próbálok nyújtani. Néha egyetlen jó szó is életet menthet, amit a mai rohanó világban sokan nem vesznek észre. A figyelmesség, a hála egymás felé kiveszőben van az emberekből, így valójában mindenkivel, akivel találkozom, ezeket próbálom gyakorolni és továbbadni.

Mik azok az értékek, amik miatt elfogadta az alapítvány felkérését?
A kuratórium elnöke olyan ember, akinek jelenléte garancia arra, hogy a kezdeményezés megkérdőjelezhetetlen. Átlátva a magyarországi alapítványok törekvéseit és tevékenységét, véleményem szerint valóban az arra érdemesek kerülnek díjazásra, nem beszélve arról, hogy mekkora hatást vált ki az emberekből a példamutatás. Ami még értékessé teszi az alapítvány kezdeményezését az a gyermekprogramok szervezése. Már kisgyermekként szociálisan érzékeny voltam, így nem csoda, hogy humán tanácsadói pályára mentem, ami később kibővült nagyvállalatok átvilágításával és fejlesztésével. Tizenéves koromtól több alapítványnak aktívan segítettem Szerbiától Izraelig, Indonéziában önkéntesként tevékenykedtem. Ezért is csatlakoztam az Alapítvány az Alapítányokért szervezethez, hogy jelenlétemmel, munkámmal segítsek.

Mi lesz a szerepe szakmai zsűri tagként az alapítvány életében?
Több szerepem lesz az alapítvány életében és remélem ezeknek eleget is tudok tenni. Két terület tölti ki az életem, így ezeken keresztül leszek jelen és segítem az Alapítvány munkáját: szociális és művészeti területen. Örömmel tölt el, hogy az Alapítvány jóság nagyköveteként módom nyílik arra, hogy felhívjam arra a Magyarországon élők figyelmét, hogy egymást segítve, odafigyeléssel egy jobb környezetet tudunk teremteni, függetlenül nemtől, kortól vagy anyagi helyzettől...

Mit vár ettől a kezdeményezéstől?
Azt várom, hogy lehetőségünk lesz felhívni a figyelmet olyan értékekre, amik többé és jobbá képesek tenni a társadalmat, tartalmassabbá tehetik a hétköznapokat, új távlatokat nyitnak meg, s melyek segítségével kiegyensúlyozottabban és nagyobb biztonságban élhetünk együtt, egymást segítve, közösen együttműködve.