Encsen, egy kisvárosban nőttem fel, átlagos munkáscsaládban, ahol azt láttam a szüleimtől, hogyha keményen dolgozom és azt teszem, amit tennem kell, s ha becsületesen élem az életem, előre fogok haladni az életben, s az erőfeszítéseimnek meg lesznek az eredményei. Szertornáztam, atletizáltam, kézilabdáztam, de mindezek mellett nagyon jól rajzoltam és festettem. Érdekeltek a színek, azok kombinációi, az általuk sugárzott hangulatok, de különösképpen az, ahogyan a különböző festőművészek látják a formákat, a tárgyakat a térben!

Mindezek ellenére – szülői nyomásra – vízépítés-vízgazdálkodás szakot végeztem, de mivel ez igencsak távol állt tőlem, elvégeztem a vendéglátóipari szakközépiskolát is, majd azt követően a fővárosba költöztem. Itt boldog éveket töltöttem.
Budapest volt az első lépés, majd pár év utan kicsinek éreztem és Miami felé vettem az utam.

Öt év utan jött a felismerés hogy New Yorkban tudom csak az álmaimat megvalósítani. 
New Yorkban kell élnnem! Odaköltöztem. A szépségiparban dolgozó barátnőmnek többször csináltam a haját, aki arra bíztatott, hogy felejtsem el a vendéglátást, mert az igazi hivatásom a hairstylist. Olyannyira komolyan gondoltam ezt, hogy amikor megérkeztem New Yorkba, beajánlott egy hajszalonba. Annak ellenére, hogy hihetetlenül izgultam, s nem hittem a dologban, azonnal felvettek.

A legjobb szalonok egyikében, a Privé-ben kezdtem el színes életem következő állomását. A főnököm meglátta bennem a tehetséget és az igyekezetet. Most értek be igazán a szülői házban kapott útravalók! Nem szégyelltem a munkát, ha kellett megfogtam a söprűt, s elvégeztem minden feladatot, amire megkértek. Közben képeztem magam miután befejeztem az iskolát, átmentem John Frieda-hoz, ahol már junior stylistként dolgoztam. Mindig nyitott voltam, kész voltam újat tanulni. Szerettem nézni, ahogy a híres fodrászok dolgoznak, tudni akartam mit-miért csinálnak, figyeltem és ellestem minden fortélyt.

S miközben tanultam a „nagyoktól” rátaláltam a saját stílusomra. Mindig a vendégek szépségéből merítettem az ihletet, ügyfélre, vendégre úgy tekintettem, mint a festő a modelljére. Célom, hogy megerősítsem a vendég szépségét, s ezt a saját stílusán keresztül hozzam felszínre. Ma már tanítok, évente kétszer Magyarországon adom át a fiatal fodrászoknak a tudásom. S nem csak a szakmai fortélyokat, hanem ars poetikámat is, mely szerint: „Mindig azt csináld munkádként, amit szeretsz, mert akkor soha nem fogod úgy érezni, hogy dolgozol, hanem azt, hogy a hobbidnak élsz!” Jelenleg egy okostelefon applikáción dolgozom. Ez egy olyan újdonság, ami megkönnyíti azoknak a lányoknak, asszonyoknak az életet, akiknek fontos a haja, akiket érdekelnek a hajtrendek, és minden, amit tudniuk kell a mindennapi életben, annak érdekében, hogy stílusosak és magabiztosak legyenek bárhol és bármikor! Az ingyenes változattal ebben a hónapban debütálok mely az USA-ban, és ősszel az EU tagállamokban is hozzáférhető lesz. (www.hairweather.us)

Elég hamar ismert és elismert lettem a szakmában, elkezdődtek a nemzetközi sikerek, a nagy pillanatok sorozata, amelyből ízelítőnek néhányat felsorolok:

• Az első new york-i divathéten lehetőségem volt hajakat készíteni azoknak a híres top modelleknek, akiket addig csak a divatújságok címlapjain láttam.
• Személyesen találkoztam John Friedaval.
• Felicity Huffman (A született feleségek sztárja) személyesen engem kért, mert valakitől azt hallotta, hogy szuper hairstylist vagyok. Kapcsolatuk hosszú évekig tartott, Felicity mindig hozzám jött amikor NY-ban járt.
• Amikor a Wella tájékoztatott hogy a következő divathéten Eugene Souleiman – az egyik legnagyobb angol hairstylist, artist – azt szeretné, ha dolgoznék neki a Dona Karen és a Jeremy Scott shown.
• Amikor Lady Gaga kiadta a FAME parfümjét az egyik legpatinásabb épületben, a Guggenheim múzeumban a showján dolgozhattam, így lehetőségem volt vele és táncosaival találkozni.
• Részt vettem a Las Vegas-i Billboard zenei díjátadó gálán, számos sztárnak én készítettem el a frizuráját.
• Ivanka Trump haját is csináltam. 

Amit rólam írtak:
Amikor az interjú során a nemzetközi mércével mért sikereiről faggatták, Alex szerényen és egyszerűen fogalmazott: „Minden, ami történt velem, egyforma jelentőségű volt számomra. Nem voltak kis és nagy dolgok. Egyszerűen csak örülök annak, hogy lehetőségem volt olyan emberekkel dolgozni, akiktől sokat tanulhattam! Szeretem, amit csinálok, és nem azt érzem, hogy dolgozom! Mindig idealista voltam! Falusi gyerekként is már hatalmas álmaim voltak. Néha megemlítettem egy-kettőt a barátoknak, de hülyének néztek. Én azonban nem adtam fel, mindig próbáltam megtartani az önmagamba vetett hitemet, és azt a pozitív életképet, amit a szüleim tanítottak nekem. Magyarország, Budapest a hazám, de nagyon hálás vagyok, és köszönöm NY-nak, hogy jó hozzám!”
Alex honlapja: www.alexbudai.com

Mire legbüszkébb munkája során?
Amire a legbüszkébb vagyok, az a "hála és köszönet "azoktól a szegény rászorult  emberektől akik haját vágom Magyarországon, jótékonyságból és boldogsággal tölt el, hogy ezt megtehetem. Adni jó! Segítségemet és a tudásomat visszaadom a hazámnak és a társadalomnak a jótékonysági kezdeményezéseimmel, és alapítványok kezdeményezésein keresztül is.
Büszkeséggel a tölt el a szakmám és egyedülálló amerikai sikereim.

Mik azok az értékek amiért elfogadta az alapítvány felkérését?
Az alapítványnak hasonló a gondolatmenete, a missziója, a hite, mint amit én képviselek és amiben hiszek. Hiszek a jóban, hiszem ha közösen a jóért teszünk, akkor valami felemelőt teszünk és együtt valósítunk meg. A jóért nem kell küzdeni, az mellettünk áll, amikor segítünk és amikor bajban vagyunk. A szép célok mindig sikerülnek és megvalósulnak.

Mi lesz a szerepe a szakmai zsűri tagjaként az alapítvány életében?
Vállaltam, hogy new york-i védnök és nagykövet, magyar szakmai zsűritag leszek. Legjobb tudásomat és élettapasztalatomat adom az alapítvány sikeréhez.

Mit vár el ettől a kezdeményezéstől?
Segítsünk azoknak, akik rászorulnak. Támogassuk az üzleti világot, hogy tudatosabb döntést hozzon és adományaival segítse a jótékony célú programokat.

Mi az üzenete vagy mottója?
"A kreatívitás egy univerzális nyelv. Senki sem beszéli, de mindenki megérti."
"Creativity is universal language. No one speaks it but everyone understands it."